JÚLIUS

Ilyen hőség sem volt itt már régen,

mesélik, még a vaj is elalélt

és olvadni készült lenn a jégen

ma délelőtt még s most beborult. Már

aprót söpör a ház előtt a szél

s körül minden figyelmesen föláll

a tolongó porban s záport remél.

A nyugágy háta is hassá dagad

és elszakad a szárító kötél.

Két ing repül el róla, két madár,

utána kap a szolga kerités

és csúnya szájjal szitkot kiabál.

Mindent elhord a szél s a kert haját

hosszú ujjakkal, hosszan húzza ki

és a hasaló kerten úgy fut át,

hogy villámlik sarkának friss nyomán

s a vastaglábu dörgés léptitől

kék foltokat mutogat a homály.

Sűrü szagok csúszkálnak szét elébb,

a felhő később érkezik, köszön

s a száját nagyratátó kertbe lép.

Körültekint ott, pislant komolyan,

villogó zápor zuhan belőle

és mint hulló szög, a csöppje olyan.

(Elállt az eső s a szűk csatornán

víz zúg. Visszatér és hajladozva

jár a gyönge fény a fa ormán.)