Zsivajgó pálmafán

Zsivajgó pálmafán

ülnék legszívesebben,

didergő földi testben

kuporgó égi lélek.

Tudós majmok körében

ülhetnék fenn a fán

és éles hangjuk fényes

záporként hullna rám;

tanulnám dallamuk

és vélük zengenék,

csodálkoznék vidáman,

hogy orruk és faruk

egyforma kék.

És óriás nap égne

a megszállt fák felett,

s szégyenleném magam

az emberfaj helyett;

a majmok értenének,

bennük még ép az elme,

s talán ha köztük élnék,

nekem is megadatnék

a jó halál kegyelme.

1944 ápr.

5