Papírszeletek

Engedj

Engedj meghalnom, Édes!

És gyujts majd nagy tüzet, éhes

lángokkal égess meg! égess!

Engedj meghalnom, Édes!

Virág

Most mentél el, öt perce sincs,

öt perce nem vagy már velem.

De látod ez a szerelem,

ez a lidércláng, ez az ármány

a karcsu képzelet

e fürtös vadvirága.

Most mentél el s már újra megcsodálnám

bokád fölött a drága,

jólismert kék eret.

Kis nyelvtan

Én én vagyok magamnak

s néked én te vagyok,

s te én vagy magadnak,

két külön hatalom.

S ketten mi vagyunk.

De csak ha vállalom.

Tél

Hóbafagyott levelet

kaparász dideregve a szellő.

Duzzadt, mint tele zsák:

hóval telik ujra a felhő.

Nincsen csillag, a fák

feketéllő törzse hatalmas.

Megfagy az őz nyoma is.

Készül le a völgybe a farkas.

Halott

Hogy megnőtt a halott,

lábujja eléri az ágyfát.

Fekszik, mint aki most,

most érte el élete vágyát.

Kisfiú

Ordít a napfényben.

Üstöke bronz, szeme láng.

Csak neki szolgál már

rég a fehér elefánt.

Hasonlat

Fázol? olyan vagy, mint

hóval teli bokron az árva madárfütty.

Mese

Csöndesen alszik a hegy

kicsi barlangjában a béke;

még csecsemőnyi csupán,

szelíd őz szoptatja naponta

s rejteni szép hálót

fon a pók a bejárat elébe.

Éjtszaka

Fekszik a test, de a sok

lebegő árny áll a falaknál.

Jár a zsebóra, mereng

a pohár víz, hallgat a naptár.

Erdő

A lomb között arany kard,

napfény zuhant át,

megsebzett egy fatörzset

s az halkan sírni kezdett

aranylófényü gyantát.

1941-1944