Nyugtalan éj

Egy kácsa ölyvvel álmodott s most felriad,

totyog, farát mozgatja, meg-megáll,

majd hármat hápog és elalszik ujra,

de már a pelyhes csöndet szertedúlta.

Sötét szél ébred borzas ég alatt

és álmokat fodrozva átszalad

lélekző ólak, istállók felett,

s ficánkol alvó kiscsikók helyett.

Susogni kezd, mi eddig néma volt,

lassan leszáll s az alvó bodza sűrű,

fehérlő illatában ring a hold.

1943 szept. 12