Kolumbusz

"In Nomine Domini Nostri Jhesu Christi"

így kezdte régen s most nem ér rá naplót írni.

A könyvben szél lapoz. Otthagyja, másra gondol,

fölötte vad, feszes, nagykarmu ég dorombol.

Kolumbusz szétvetett lábakkal áll s az éjben

négy lázadó kuporg az árbocok tövében,

s hintál a nagy hajó és zeng a sok vitorla.

Tévedne Rodrigo? Lehet... S szűk lesz a torka.

Dehát a fűcsomók nem földközelt mutatnak?

és láttam én magam, madárraj szállt nyugatnak,

tegnap meg egy galamb.

S "föld! föld!" - üvölt a hang.

És péntek volt, két óra és sötét a hajnal,

"Laudetur" - mormolták s álltak levett kalappal.

1943 jún. 1