Lángok lobognak...

Lángok lobognak és kihúnynak lassan s mindörökre

katonák lelke száll most a fényes délkörökre;

egyforma lelkek! ó, mindegy, hogy ez, vagy az ki volt, mi volt,

míg itt a hőség hajlong, amott a fagy sikolt;

a hánykódó hajók ágyúinál honvágytól részeg

és sárga félelemtől rókázó tengerészek!

aknák lebegnek mindenütt, virraszt az érzékeny halál

s dagálykor néha síkos testével partraszáll;

holt férfiak kisérik ringva és széttépett delfinek,

a hajnal ott is fölkél, de nem kell senkinek;

egy gép dörögve száll az égen és sötét árnyéka lenn

némán kiséri röptét a sanda tengeren;

örvény sziszeg felé, jelek szaladnak szét a víz felett,

a zátony vért virágzik tüskés koral helyett;

egész nap bőg a vész, olaj csorog a pontos gépeken,

mögöttük vak düh bujkál s visszhangzó félelem,

majd füstbe fúl a nap s akár a hosszuszárú fájdalom,

úgy hajladoz a hold már a másik oldalon

s lángok lobognak és kihúnynak lassan s mindörökre

katonák lelke száll most a fényes délkörökre.

1939 dec. 20