Talán...

Talán ha gyermek lennék ujra...

Vagy tán bolond lehetnék?

A világ egyre tágasabb.

Már játszanék, lebegnék,

már ujra tűz a nap,

már fényben ég a távol.

A rend hálója enged,

majd újra összezárul.

*

Gyermek lennék, ámde fáj az emlék.

Csalán csíp, apró ujjaimban szálka.

S az eperfán nagyon magas a lomb.

Vagy talán szíves bolond lehetnék

s élhetnék fenn a sárga házban sárga

virágok közt, nyakamban kis kolomp...

S csak nézelődöm. Itt az árok.

Járok, tünődöm, állok, ujra járok.

És egyre hosszabb telekre várok.

Palinódia

És mégse hagyj el karcsu Ész!

ne éljek esztelen.

Ne hagyj el meggyalázott,

édes Értelem.

Ne hagyj el, hadd haljak merész

és tiszta, szép halált,

akár az Etna kráterébe hulló

mosolygó Empedoklész!

1940 júl. 12