Két töredék

1

Az este loccsant és a hosszu fák

elúsztak benne s már a köd mögött

az ébredő Nagy Medve dörmögött,

sötét lett és téged se látlak itt,

pedig mellettem állsz e lomb alatt,

de elrepülsz, kibontod szárnyaid.

Már tested sincsen. Angyal vagy talán?

hiába hagysz itt, visszatérsz, tudom.

Már tested sincs? rád is szitál a köd

s megősziti hajad a homlokod fölött.

2

S mint bánya mélyén rejlő barnaszén,

úgy rejtezik a lomb is most a ködben,

megbillen néha és arcomba csöppen

egy-egy sötét csöpp róla hűvösen.

Gondolj a köd mögé! - borzongatom magam,

örülj, hogy a világ most ködbe öltözött

és semmit se látsz! - Semmit se látnék?

Hiába ringat és hiába leng felém

a fényes gombaillat, ó jaj!

hiába áll körém a köd!

Hűvös, rothadó avarban állok,

kibomló látomásaim között.

1939 nov. 23