Alkonyat

Hanga, - mondom, nézd, az hanga ott,

jól nézd meg, ritka erre.

Hanga? - kérdi s odanéz a gyermek.

A füvek vékonyka hangon énekelnek.

Hallod? - kérdezem. - Mit? - kérdi nagy, kerek

szemmel a gyermek.

Apró, arany láng ugrik,

nézd csak, fecskefű! - kiáltok.

A fecske hű? - csodálkozik, -

hisz ősszel Afrikába vándorol!

S elhallgat. Hallgatok már én is.

Az estikék kinyílnak körbe mégis.

Hallgatok, pedig szivemben nő az árnyék.

A gyermek futna már,

de illedelmes. És unottan áll még.

1939 nov. 6