Tél

Naptól kunkorodott az idő és

a meleg türelem vele együtt,

még zsíros fű alatt aludt

az izzadó tücsök s aprót

lehellt alvó proli fülébe.

Tücsök már mennyei réten

udvarol, mert bokrok nyakig

csücsülnek most a hóban s fagyott

Tisza hátán fölfordul a szél,

lábával az égre kalimpál.

De tollasok elől surrantott

beszédet vigyáz a nyári alvó s

haragja pörg, mint guta este

a bokrok alján, ki kócosan

nappal odukba lapul.

1932. február 19.