Őszi vers

Menekülj, te szegény, most amikor

szőllők sárgásra érett fürtjével

sulyosul kedved. Ilyenkor ősszel

hagyd ott a mezőt, és az erdőt,

bársonyos fáid és a bokrok

melyek alatt a kedvest ölelted

meghalnak most; a hajló nagy

fű ahová remegve csókra

terítetted száraz és sárga.

Hagyd ott a mezőt, az erdőt

és gyere a házak közé, a

városi fák hullása nem oly

veszejtő: csak az égre és a

tetőkre ne nézz! mert fáradt

Madonnák ülnek a házak fölött

és arcukról dől a szomorúság.

1929. szeptember 10.