Mellézuhantam, átfordult a teste
s feszes volt már, mint húr, ha pattan.
Tarkólövés. – Igy végzed hát te is, –
sugtam magamnak, – csak feküdj nyugodtan.
Halált virágzik most a türelem. –
Der springt noch auf, – hangzott fölöttem.
Sárral kevert vér száradt fülemen.
Szentkirályszabadja, 1944. okt. 31.
PoemWiki 评分
暂无评论 写评论