hegedült búsan az esti szobában
a tártkarú rézállványra hulltan
fehér csuklója villogva hintált
a húrok fölött és képek tapsoltak
halkan a falon ha megpihent
karcsú vonója.
szerelmes volt
áttetszőn lengett a teste
szájoncsókolt és drága játékos
ujjaival simogatta meg a hajamat.
szomorú voltam, mert szomorú volt.
hugom hegedűlt a kis szobában
fehér csuklója villogva hintált
és képek tapsoltak halkan ha
megpihent karcsú vonója.
Budapest, 1928. augusztus 17.
PoemWiki 评分
暂无评论 写评论