Sokan láttátok, hogy…

mindig rohantam az uccán, nyitott szemmel

a fényben és zajban

és mint a gyermek örültem, hogy a járda

piszkos csikja felgombolyodik

a talpam mögé és

a járda is

elémszaladt a házaival, melyek kapualjából

kifolytak reggelenként a szeméttel és a vízzel

a hétköznap tragédiái

amelyek este tíztől bezárva hörögtek a

csilláros szobák halottrugójú ágyain és

elfutottak mellettem a pénznek ordító transzparensei

melyek alatt néha mulatók kinálták

jegesdézsákba hűtött mámorukat

és más keskenyebb járdájú céda uccák is

szaladtak sokszor a talpam alá

úri zaj és transzparensek nélkül

és itt néha megálljt parancsolt egy egy tolakodó

kifestett lány és ilyenkor megálltak fújva

a házak

a lámpák

a kanálisok

és lesték, hogy mit beszél az ucca két szerelmese,

én és a céda,

aki alá sétálva csúszott a járda

és én aki mindig rohantam gyorsan

hogy a szétszórt köpések patakká folyva

siklottak a talpam alá, a céda

aki sokat sírt és sokat szeretett és

én aki sokat szerettem és sohasem sírtam.

1928.augusztus 10.