Nocturno

Szeretkező macskák sivitottak

a háztetőn, a kéményünk alatt,

az ajtónkról ma éjjel leszakadt

és sikoltva tünt el a denevér,

vészfüttyök nyargaltak szélparipán

a padláson ma sípolt a magány,

a szobákban a borzalom lakott,

a sarkokban a setét lapúlt,

szellem nyitogatta a nagykapút

és elnyújtva remegve az orrát

rekedt kutya ugatta a holdat

és siratott engemet a holtat

akinek mellén ott űlt a halál.

Reichenberg, 1928. május 30.