Mária tegnap ujra itt volt

Mária tegnap ujra itt volt

fényesség fogta halkan a fejét

szertefutó bámész mosollyal

mélabarna kenyeret árult

és sátrának csúcsán csapdosó

búbos galamb fehér begyében

ragyogtak arany búzaszemek.

Felhős szomorú szép szemével

valamit érzett és várt szegény

mert a sarkoknak dalárus legénye

szomorú béna jó legény

mosolyáért gondalkonyos szájjal

megcsókolta éjjel a kezét

templomos néma áhítattal.

Azután elmúlt Mária éje

eltünt amire kihajnalodott

de jaj a sarkok szegénylegényét

megülte valami cifra jóság

az itthagyott búbos galambbal él —

álomlátta szentség búbos és kövér

és esténként hazajár megetetni.

1929. március 14.