Lányaink a tőke kontyolta asszonyává,
minket csak a csókuk zsíros szaga fullaszt! igaz,
kutaink csöndje szétrepedt immár és hajnal
dumál párkányról verebeknek s igaz, hogy
fák a szélnek most vicsorítva felelnek, de
a hegyek, fiú! felhőt legelnek, hiába vársz!
vágd arcul a régi világot s dalold, dorongot
simítva vagy éhes szeretőt, mint anyádban,
mielőtt elszülettél, a magzati nagy dalt:
lázadás! lázadás drága, te forradalom!
1931
PoemWiki 评分
暂无评论 写评论