[Hát szaporázol már, kedves kisöcsém, de hiába]

Hát szaporázol már, kedves kisöcsém, de hiába,

Ebben az évben is én! — én leszek az öregebb!

Könyvecskét adok ím, F. sándori bőrbe kötöttet,

S hogy ne siránkozz itt, képes a, — fényes a könyv.

Fancsika és Miklós üzen ezzel a csöppnyi papírral,

Azt üzenik, hogy „gyógy", élj vígan és szaporodj!

Ronda világunkat moly rágja ki ott, ahol éri.

Dolgozz csak szaporán, hogy gyarapodjon a mű!

1938. március 24.