Henri Barbusse meghalt

Két napja hogy lefogták fönnakadt szemed

és puha kendővel állad felkötötték.

Nyirkos tested megmosták fürge kezek

és most tisztán fekszel, tiszta élted után.

Bal kezed melledre tették, a balkezedre

tollas jobbkezed. Így fekszel. Hallgatagon

vonul a nép előtted el. Két napja, hogy

halott vagy és holnapra már tenyérnyi por.

Tenyérnyi por csak, de számos eljövendő

mozdulatnak apja a harcban, mely közös.

S a harc után a hajló nyárban lobogva

fölmutat majdan az ifjú emlékezet.

Oly messze vagy. Fedetlen fővel hallgattam,

hogy elért a hír, s már régóta ülök itt.

Nehéz köd száll le lassan, minden eltünik

s pólyában lélegzik az újuló világ.

1935. szeptember 2.