Egyetlen Valami a Semmi

Apám hét éve átkelt a Semmin;

a Semmi hajósa volt és

a Valamire itthagyott engem, aki

a Semmit imádom és akit környékez

nagy bánatdagályon, amit ölelek

zenés ágyaknak asszonyölén —

a Valami.

Hét éve a partján vagyok,

tudom, hogy csak a Semmi van,

a Bánat van és vannak

Asszonyölek és sárgán irigylem

megfutott apámat, akinek a

bűne vagyok, bolond, nagy

Valami — bűne egyetlenül és

bosszútól tele ártatlan szőkén.

Irigylem az apámat; reggel

és este, árnyék alatt és

födetlen fényben a Semmit

imádom és környékez nagy

bánatdagályon a Valami,

mikor örökségem a sokszinű

ősöktől rámhagyott, gondosan

vigyázott egyetlen Valami a Semmi.

1928. november 28.