Eaton Darr strófái

Korongosok

Mert értem én a hámorod,

bakorrú lepkeszeg,

pártigazolványt rámol ott

két röppenő keszeg.

S bár józan ésszel, jó korán

kiáltottál „csaló”-t,

szerintük testét is sovány

sójegyre kapta Lót.

1941

Reggel

Egy szép medvével álmodtam ma éjjel,

az túrta így az ágyam szerteszéjjel.

S az is lehet – ültem fel megriadtan én

(milyen világ, ó jaj! milyen milyen világ!),

az is lehet, hogy elhagyott kis gyöngyvirág

vagyok most én a medve köldökén.

1941

Ballada

Egy gyermekrabló járt itt fel s alá,

szemébe könny, fülében hosszu szőr,

Londonban élt, s azóta néha: sír.

Nadrágja rikító pepita volt

s mindig oly hosszú, hogy belébotolt.

Két ujja közt egy ingó rózsaszál

virult, hogy itt járt épp ma két hete.

Börtönben üldögél most s tudja már

mindenki róla: ő a Vész Ede

s hogy gaz nadrágja lett a végzete.

Nadrágja (mondtam már) pepita volt

s a pepitában egy kis hiba volt.

Kemény kalapban, bottal jött a rend

s a gyermekrabló gyorsan véle ment.

1941

Alkonyat

A nyúl vigyorgott, a vadász futott,

puskája nem volt, lőni nem tudott.

Így szórakoztak szépen nyolcig ők,

s megjöttek akkor mind a lakkcipők.

Komorlón jöttek mind a tájon át,

vadászunk félt, lenyelte önmagát.

Mikor már látta, hogy bealkonyúl,

haptákba állt a harmatékű rét,

a fáradt ég vörös lett és a nyúl

zsebébe dugta kajla balfülét.

1941

Tünemény

Egy ügyvéd ült itt. Hószín szárnya nőtt

és elrepült. Nem látja többet őt

e kávéház. Szivarja itt maradt,

törvény burjánzik füstös ég alatt.

S mert törvény egymagában nem lehet,

burjánzott mellé sok kis rendelet.

S kertészük nincs. Az ügyvéd elrepült.

Lúdtalpon élt. Most ajkán égi kürt.

1942

Csendélet

A költő nincsen otthon,

de mégsem éri semmi kár.

Két könyv között a polcon

egy kígyó szundikál.

Az asztal lábánál szagos fatörzsre gondol

s kis térképet vizel

egy izgatott komondor.

A jámbor macska meg

vad kéjektől remeg

s lassan kidönti fönt egy üvegből szelíd

gazdája színezüst, hagymás heringeit.

Majd elmélázva ül sok kis gerinc felett,

a bűze mint egy vén,iszákos tengerészé.

S közben tenger helyett,

patak helyett csobog,

madár helyett csicserg

a W. C.

1942 vége – 1943 eleje

Semmi baj

A ház leégett, száll a pernye, füst, de hála

az égieknek, még jajongni sincs okod,

hiszen a fecskendő céltévesztett sugára

himbálja fönn a tűzoltóparancsnokot.

1942 vége – 1943 eleje