Milyen hatalmas élés, kiélése
minden beléölt apró életnek,
a Gépek ritmusára sóhajt a Gyár:
de meghal mikor megszólal este a
sziréna és nagyratárt kapukon
kitódulnak a bús, sápadt munkások
és a lányok, akik az olajvéres,
hörgő gép mellől zúgó füllel, futva,
viháncolva, kacagva menekülnek
az uccára és ez a viháncolás
több nékik a Gyár hatalmasan zúgó,
lüktető zenéjénél;... ezek a kis,
apró hangok többek a Gép szédítő
szimfóniáinál;... és több a forgó,
csöpögő tengelyek között fogantyúk
után kapaszkodó gépész halálos
lihegésénél, hogyha kigyullad – a
zavart jelző lámpa vérvörös lángja.
Milyen hatalmas élés a nagy Gépek
sóhaja és az Élet mégis apró
nő-vihogások ritmusára fordul.
Reichenberg, 1927. október 17.
PoemWiki 评分
暂无评论 写评论