Betyárok verse

Bennünk reked még a szerelmes

lehellet is, égnek puffasztja

dühös hajunkat a nemzetes

kórság, mert szuronyok közt élünk

pukkadásig!

De hijj! borjak nyakában lóg még

a jó kötél és vöröslő ég

alatt állnak üresen, ravasz

utakon szerte még, magos és

kemény jegenyék!

1931–1932