A Duna partján

Este van, novemberi este...

S a feketén villogó Duna vize

Mint egy fáradt vándor teste

Lomhán nyujtózott ki amarra, messze

A mélységes Csöndet megszakitja

Egy-egy munkás káromkodása

Azután ujra csönd... – csönd...

S a sötét viz halk mormolása...

A hidpilléren két szines lámpa ég

A híd alatt komor sötét...

S a vízen a kétszinű hosszú árnyék

Mintha, mintha az Élet partján állnék...

A kétszínű Életnek partján...

Kétszínű Életek útján...

S alattam a viz morajlása

Olyan, mint az Élet folyása...

1925. november 17.