Világ megokolt utálata

Nincs itt semmi szép, mert nincs igazság, Kenyér-anyót veri az alkohol.

Elvonult a szép lélek-magasság  S ifjú apácaszívként haldokol.

Don Quijottként girhes koronánkon  Okos Panzákkal harcolunk s bután.

Nincsen illat sehol a világon,  Hullák rothadnak Volgán és Dunán.

Ó az Ember!! - hagyja karosulni  Az eszmét a butaság szöllején.

S mint ki vágy Krisztus sebébe nyúlni,  Ugy undorodok magamtól is én.

Aromaként öleli itt minden Magába át a gyűlölet-ködöt.

Nagyon útálkozhatott az Isten,  Hogy ilyen csúnya planétát köpött!

1923. jún. 2.