Az 1984-es kijárat

Ottlik Gézának

Van olyan pont, ahonnan nem mozdulsz, egy vagy több is. Arra is gondolsz, hogy menekülj, de sohasem olyan biztos, mint ahogy hiszed. Ha együgyűen követed a jelzéseket, könnyen kijutsz a labirintusból, ahová ki tudja, miért merészkedtél

nem tudod, hogy kerültél oda

kijutsz és beleveszel a valóságba, elkeveredsz a világban. Ám ha látod, nem neked jeleznek, ha látod jól, csak magadra hagyatkozhat, és erőd megfeszítve végigjársz az egész rendszeren, átlátod a szerkezetét

kis időre abbahagyom a szerkezetet, amíg megeszek egy kemény banánt

átlátod és kijutsz. Csak nem szabadulsz ki. Eljutsz egy terembe, ahol tiéd minden, leülsz, és elég. De hogyan, hisz legbelül vagy, körülzárva, mint egy atlétatrikó. Körülzárnak, körbevesznek, és a süket csend. Mégis

ennél a mondatnál könnyű elakadni

mégis, szél fúj, a nap süt, város, virág, nők, csend, éjszaka, erdő, lámpafény, takaró, papírlap, Mozart, anya, tűz, gyertya, sült hús, bor, szőnyeg, madárhang, föld, futball, könyvtár, könyvszag, folyó, éhség, álom; minden megvan.

Asylum.

Felkészültem? Felkészülök és eljutok oda? Hagyd el és csukd be átkozott irodalmi tapasztalataidat. Hajtsd be tehát e birodalmaikat.