Ottlik Gézának

Talvez, quem sabe, exista um ponto, um ou mais, donde ele não se mova. Também

pensa que pode fugir, mas nunca pode estar certo disso. Quem segue os sinais

Van olyan pont, ahonnan nem mozdulsz, egy vagy több is. Arra is gondolsz, hogy menekülj, de sohasem olyan biztos, mint ahogy hiszed. Ha együgyűen követed a jelzéseket, könnyen kijutsz a labirintusból, ahová ki tudja, miért merészkedtél

de uma maneira crédula facilmente encontra a saída do labirinto, onde se ignora

porque se atreveu a entrar

nem tudod, hogy kerültél oda

não sabe como chegou lá

kijutsz és beleveszel a valóságba, elkeveredsz a világban. Ám ha látod, nem neked jeleznek, ha látod jól, csak magadra hagyatkozhat, és erőd megfeszítve végigjársz az egész rendszeren, átlátod a szerkezetét

sai e mergulha na realidade, mistura-se com o mundo, mas embora saiba que os

kis időre abbahagyom a szerkezetet, amíg megeszek egy kemény banánt

sinais não são para ele, embora saiba que só pode contar consigo mesmo e faça

um esforço para percorrer todos estes meandros, ele vê toda a estrutura

átlátod és kijutsz. Csak nem szabadulsz ki. Eljutsz egy terembe, ahol tiéd minden, leülsz, és elég. De hogyan, hisz legbelül vagy, körülzárva, mint egy atlétatrikó. Körülzárnak, körbevesznek, és a süket csend. Mégis

deixo essa estrutura por algum tempo enquanto como uma banana difícil

ennél a mondatnál könnyű elakadni

vê, e então sai, mas não consegue libertar-se. Chega a uma sala, onde tudo

mégis, szél fúj, a nap süt, város, virág, nők, csend, éjszaka, erdő, lámpafény, takaró, papírlap, Mozart, anya, tűz, gyertya, sült hús, bor, szőnyeg, madárhang, föld, futball, könyvtár, könyvszag, folyó, éhség, álom; minden megvan.

lhe pertence, senta-se e pronto. Mas porque está lá dentro está entalado como

uma camisola interior. Fecham-no e rodeiam-no, num silêncio surdo. Apesar disso

Asylum.

não é fácil acabar esta frase

Felkészültem? Felkészülök és eljutok oda? Hagyd el és csukd be átkozott irodalmi tapasztalataidat. Hajtsd be tehát e birodalmaikat.

apesar disso, o vento sopra, o sol bate, flor, cidade, mulheres, silêncio,

noite, floresta, luz do candeeiro, cobertor, folha de papel, Mozart, mãe, lume,

vela, carne frita, vinho, tapete, canto de aves, terra, futebol, biblioteca,

cheiro a livros, rio, fome, sono; tudo está.

Asilo

Estava preparado? Estarei preparado e chegarei lá? Deixa tudo e acaba o teu

maldito jogo literário. Encerra então esse império precário.