Osztályrészem

Partra szállottam. Levonom vitorlám.

A szelek mérgét nemesen kiálltam.

Sok Charybdis közt, sok ezer veszélyben

Izzada orcám.

Béke már részem: lekötöm hajómat,

Semmi tündérkép soha fel nem oldja.

Oh te, elzárt hely, te fogadd öledbe

A heves ifjút!

Bár nem olly gazdag mezeim határa,

Mint Tarentum vagy gyönyörű Larissa,

S nem ragyog szentelt ligetek homályin

Tíburi forrás:

Van kies szőlőm, van arany kalásszal

Bíztató földem: szeretett Szabadság

Lakja hajlékom. Kegyes istenimtől

Kérjek-e többet?

Vessen a Végzet, valamerre tetszik,

Csak nehéz szükség ne zavarja kedvem:

Mindenütt boldog megelégedéssel

Nézek az égre!

Csak te légy vélem, te szelíd Camoena!

Itt is áldást hint kezed életemre,

S a vadon tájék kiderűlt virány lesz

Gyenge dalodra.

Essem a Grönland örökös havára,

Essem a forró szerecsen homokra:

Ott meleg kebled fedez, ó Camoena,

Itt hives ernyőd.