Szépség, egy pillanat

Mint nyomorult proli az elrobogó

nagyúr után,

úgy néztem utánad,

üdvözűlve és megalázva.

Egy pillanat volt az egész,

arra sem elég,

hogy tested felé

ugorjon véremből a vágy,

arra sem,

hogy igazán megláthassam

mindenható szépségedet:

egy pillanat volt az egész

s utána értelmetlenül

néztem a semmibe,

mint a sebesült, aki érzi

buggyanó vére melegét,

de még nem tudja,

honnan s hol érte golyó:

– egy pillanat volt az egész

s most mégis vezekelni kéne,

káromkodni, dühöngeni,

tiporni, ölni,

téged, magamat,

mindent,

mert ez az egy pillanat is

elég volt,

hogy gondolatban

megtegyek minden

becstelenséget kedvedért.