Hajnalban kel föl, mint a pékek

Kedvesem erősderekú, karcsú asszony,

ültem már repülőgépen, magasból ő is kicsinek látszik,

de pilótalétemre is megbecsülném.

Maga mossa a ruhát, a hab álmodozva reszket karjain,

letérdel, mintha imádkozna, fölsikálja a padlót és

nagyot kacag, ha elvégezte, kacagása mint az alma,

melybe héjjastul beléharap, olyankor az is

hangosan nevet, ha kenyeret dagaszt,

hajnalban kel föl, mint a pékek,

akik a jólsütő kemencék rokonai,

hosszú lapáttal őrködnek fölöttünk,

fölverődik a liszt és odaszáll a szép,

szabad mellükre, ahol meg nyugodtan

elalszik, mint kedvesem a jószagú ágyban,

hogy elmosogatott s tisztára ölelte szívemet.

Feleségem is ilyen lesz, ha majd

egész emberré növök

és megházasodom, mint az apám.

1925. júl.