[szólítom magam: anyádnak írj verset mely nem hasonlít rád de...]

szólítom magam: anyádnak írj verset

mely nem hasonlít rád de nem hasonlít egyetlen

anyának írott versre sem

vízre hasonlít legfeljebb a délelőtti fényre

napsütésbe merülő arcod fájdalmas grimaszára

meg kéne tagadnod engem szigorú asszony

be kéne zárnod előttem ajtaid

mikor imbolygó árnyam befordulni látod a sarkon

s hajam lobogását csodálják bódult utcai orgonák

elmúlok én gyorsabban mint várják

elmúlok szebben mint ahogy gondolod

csak sajnálom hogy nem tudod már meg

: lehet hogy jó vagyok

csak mint bohóc a fűrészpor aranyában

fölbukik bennem az öröm és fölbukik bennem az élet

és elhagy a kedvesség is mint beszögelt ablakú házat

az éhes egér

majd írok verset neked anyám

amilyet az anyáknak mások is szoktak írni

és elteszed és őrzöd míg el nem sárgul a papír

el nem sárgul az utolsó boldog délután

míg el nem sárgulnak az égbe ültetett

nagy fehér nagy fehér nagy fehér dáliák