[nyugodj meg a múzsák is itt lesznek időre keresztbe tett lábbal ülnek...]

nyugodj meg a múzsák is itt lesznek időre

keresztbe tett lábbal ülnek majd a barna heverőkön s rosszkedvűen

hallgatják a róluk szóló szomorú verseket

itt lesznek ne félj. homlokuk ezüstpántja kifosztja

reménykedő pillantásodat: ölük végtelen jégmezőkre

nyílik. illatos kezüket reszkető combodon nyugtatják és

manöken-tekintetükben távoli párás földrészek derengenek

boldog leszel itt a múzsák panoptikumában: meglátod:

mert eljönnek ők és időre jönnek el. hátukon idegen hímek

babrálását hozzák hozzád mellük szabad ringásában

századok költő-szorongásait. hallgatják szomorúan a róluk szóló

rosszkedvű verseket. combjuk akaratod elől a semmibe

nyílik ezüst kezüket a melleden altatják el ilyenkor

nyugodj meg közöttük álmodni fogsz. végre

iránya lesz a simogatásodnak megint hallod amikor beláthatatlan

virágoskertek mélyén a sovány unicornis elsírja magát

érted. mellükért nyúlsz és márványba vermeled a kezed mellükre

hajolsz s koponyád játszóterein bealkonyodik. ülsz közöttük

nyáladban évezredek sóvárgása érik hallgatod ahogy

elhazudják fejed fölül a galaktikákat talpad

alól kihazudják a földet. mexikói hotelszobában

szeretkezel velük a végtelenített boleróra gyönyörödben

nyomornegyedek szomjúsága ragyog. ők már keresztbe tett lábbal

ülnek megint a barna heverőkön és sírnak