[asszonyom ma hullócsillagos az ég ma megint túl sok a megalvadt vér...]

asszonyom ma hullócsillagos az ég ma megint

túl sok a megalvadt vér a számban. amíg

te boldog zenékre táncolsz én szomjas homokban

hanyatlok és végtelen szeretkezésünkről álmodom

lehetne persze szomorúbb is

hajnalodik mire megírom ezt a verset akkorra

már ájultan alszol az összekócolt szívű ciprusok alatt

szétfeszített combjaid közé fúrja vesszejét a halál

hullócsillagos az ég asszonyom ma elvándorol ablakunk

alól az erdő fejünk alól a szomorú melegség

lejárt személyi igazolványom. lejárt utolsó haladékom is

rendőrnek szerelemnek üthető bitang vagyok. mint a

gyilkosok - köpenyemre dilettánsok vetik kockáikat

vetkeznek messzi partokon halott kedvetlen lányok ingükkel

leterítik arcomat. jó így valakik emléke lenni

a fák felett villamos lebeg benne szállsz álmosan

és sírva fakadsz amikor véletlenül lenézel