Éber-álomkép Mayával, gyerekkel

Hátadba nyomódik lejárt személyid száma,

az udvar lángra lobban, mint a karbid.

A gyermek álmában megint felül, ellopott

biciklijéről álmodik és a rendőrfőnökről,

ki ezüstsisakban és folyamitengerész-egyenruhában

vérpadra viszi a biciklitolvajt.

Komoran evezünk a gyönyörért,

hajnali Styxen.

Öregasszonyhang herseg az udvarban,

álmunk rothadt tökön tapos.

Szeretlek, kedvesem

tűzvész szemekkel nézel rám,

pillantásodban bozóttűz. Gyújtogatás

a gombás lepedőn.

Nyirkos falak

izzadják a szerelmi kínt,

hűtőszekrényünk felforr.

Izzik a margarin az aranypapírban.

A hajnal

ütésrekész. Nem mentesz meg te sem.

Gázóra kattog. Fürdesz. Gyerekek

várnak. Hogy tudsz rájuk nézni?

Mindig ezen gondolkozom. Én nem tudom…

nem érdekel… Elintézzük magunkban

az életet, aztán essünk egymásnak,

holt a holthoz, sietve, szétesőben.