Betegség, gyógyszerek: Élet ötven felé

Matisse palettáját veszem magamhoz minden étkezéskor:

tabletták, kapszulák, rikító, fauve színek;

az élet színképe fakul, nyers festékkel javítom,

hiába, a restaurált mozgás nem az igazi,

ha a kezem javul, rángatódzik a szájam –

gerjesztett túlmozgás? a belső földrengés jele?

Megszereztem az alig megszerezhető tudást,

a pallér biztos szemmértékét,

mely a kell és a lehet közé helyezi a semmibe

a levegőn támaszkodó és levegőt tartó gerendát:

az átgondolt jövő … a kacsalábon forgó vár …

Most, hogy megvan, tudhatom azt is, nem jó semmire.

A költészet színes gyógyszerét szedve nézem

a véren vett házhely gyöpén forgó lángoszlopot.