Kedvelem…

Kedvelem a szemérmes technikát:

hosszú lajstrom utolsó tagjaként

megemlíteni kedvesünket, szinte

mellékesen („… és hű, mint Annabelle.”)

– Mégis:

megcsendítve nevét.

Hogy az ő tekintetét érezd

magadon, olvasó, becsukva könyvem,

s így szólj: hosszú az út, s megérkezni,

valóban, csak egy fáradt mosoly. Valóban:

az Egyetlenről szólva

„Például…” – így kell indítani beszédünk.

S mindegy, min mentünk át. Sok

sár távozik, mielőtt olaj fakad vagy forrás.