A kesergő szerelem (176.) [Szelid Musák! jól tudom én...]

Szelid Musák! jól tudom én,

  Hogy tisztel ő titeket;

Hogy Ninával levelezvén,

  Írt is ő már verseket.

Jól tudom én, hogy kedveli

  A poeták lantjait:

Vajon hát mért nem sziveli

  Az én lantom hangjait?

Eratóm, te! silány lehetsz,

Hogy kedvére szert nem tehetsz;

  S ha már úgy sem érdekled,

  Némulj el, - mit énekled?