Szelid Musák! jól tudom én,

Euch, ihr Musen, ehrt die Süße,

  Hogy tisztel ő titeket;

Will euch ganz zu eigen seyn,

Hogy Ninával levelezvén,

Schickt der fernen Freundin Grüße,

  Írt is ő már verseket.

Streut im Briefe Verse ein;

Jól tudom én, hogy kedveli

Sie erfreut sich der Gesänge,

  A poeták lantjait:

Schön von Dichtern ausgedacht;

Vajon hát mért nem sziveli

Meiner Laute trübe Klänge,

  Az én lantom hangjait?

Die nur nimmt sie nicht in Acht;

Eratóm, te! silány lehetsz,

Magst vielleicht zu düster rauschen,

Hogy kedvére szert nem tehetsz;

Daß sie niemals dir mag lauschen.

  S ha már úgy sem érdekled,

Rührt sie, ach, dein Klagen nie!

  Némulj el, - mit énekled?

So verstumm'. – Was singst du sie?