A kesergő szerelem (100.) [A világból kiszakadva...]

A világból kiszakadva,

  A halállal már rokon,

Lelkem testem elhervadva,

  Fekszem itt a hegyfokon:

Csoportosan eregetem

  Égő pipám kék füstjét,

S kétségesen szemlélgetem

  A tengernek ezüstjét:

És Sapphoról emlékezem -

És a sorstól azt kérdezem:

  Jó volna-e követnem?

  Egy Echo azt mondgya: Nem.