Szem hatalma

Midőn bájos szemed reám tekint,

Egész létem gyönyörben olvadoz;

S bár rettegek, ha más szerelmet int,

S tömjént hódolva kellemeidre hint:

Midőn bájos szemed reám tekint,

Szivem biztos reményre lobbadoz,

S ég-föld ezer kéjben ringat megint:

Igy boldog én! nem érzek semmi kint,

Midőn bájos szemed reám tekint,

S egész létem gyönyörben olvadoz.