Sétálnak, kiülnek a parkba

Sétálnak, kiülnek a parkba, kijönnek, a Nap, a

Nap felé fordítják az arcukat, leülnek, le-

fekszenek a fűre, járkálnak a bokrok között,

halkan beszélgetnek, lassan, egymás mellett,

néha nevetnek is, valaki élesen nevet,

vagy ücsörögnek egy padon, nézik a vizet,

a kis szelet a vízen ahogy fodrozódik,

megállnak a fák alatt, valami madárhang,

micsoda erős illatok, hogy van-e ott ő, és

hogyan legyen, bűzös és piszkos és rohadt,

hogy végül is mindegy, mivel játszanak,

aztán a rügyeket vizsgálják, megtapogatják a fák

törzsét, ezekről beszélgetnek vagy hallgatnak,

a fákról, bokrokról, hogy az miféle fű,

a vízről, a Napról meg a szélről, ezekről.