Sötétség

Újra vakhomályban, újra a láp

határövezetében, mintha én magam

lennék az aki nincs. Nyújtott karokkal

próbálom kikerülni a fatörzsek

ütését, az alacsony ágakat,

lábam csúsztatva síkos agyagon

a gödröket, sárral kevert vizet

melyben, ha elesem, megfulladok.

A hitetlenség holtvidéke ez.

Mégis: a láthatatlan csillanásért,

a reményért reménytelen magam

mélyén megkísértem a kút vizét is.