A fa

Minden évben meghal, megszületik,

de létezése nem hal meg a télben.

És mégis halandó: ág-koronáját

egyszer majd széttöredezi a szél

mely még sehol sincs. Törzsét széthasítja

egy villám, mely még alszik az időben.

Ahogy elmúlása a létezésben,

ahogy őbenne a tél és tavasz

lüktetése. Ahogy önmaga tudása a csend

teljességében. Több mint a szavak

hálóján áthulló levelek surrogása.

Nem időben gyökerező teremtmény.