Előcsarnok

Ismerős, ahogy egymást nézik,

ez egy valódi tárlat itt,

leltárt róluk senki se készít,

nézd csodálatos

tárgyait

lélek, és nézz magadba lélek,

te szívemben vonulgató

ború, te halálos szemlélet,

ó édes árny, te

elfutó.

Egyszer ez a leírhatatlan

berendezés is elmerül,

lassan felolvad, mint a szappan,

s elcsordogál a

vesztibül.