Ismerős, ahogy egymást nézik,

Me miran con simpatía

ez egy valódi tárlat itt,

¡Qué gran exposición!

leltárt róluk senki se készít,

no hay ni orden ni registro

nézd csodálatos

contempla con

tárgyait

admiración,

lélek, és nézz magadba lélek,

alma, y mira en tu fondo

te szívemben vonulgató

tú, mi gran melancolía

ború, te halálos szemlélet,

tú, visión fatal y honda

ó édes árny, te

¡dulce sombra

elfutó.

que desfila!

Egyszer ez a leírhatatlan

Pronto se hundirá el cuadro

berendezés is elmerül,

toda la exposición

lassan felolvad, mint a szappan,

se disolverá la sala

s elcsordogál a

en chorros como

vesztibül.

el jabón.