Érted haragszom, nem ellened

Mikor fölkél a nap, a sosem haragvók hajától eltéritődik a harmat, ne bántson téged az én haragom soha, kedves.

Sokszor gondolok nagy futós terekre, ahol lehet el kell majd esnem, az árbocfaragók árbocokkal jönnek oda tömött sorokban,és győzvén ott, égnek hajitja hatmillió vasas az ő csengő szívű kalapácsát. Szerszámok égi viharába csókjaidat hadd viszem én is el oda kedves.

Észre sem veszed hogy kihúzom magam, mikor a jövőről szólok, ha akarod, hát csak ama városdaloló győzelem után térek meg hozzád, vagy majd a pékek összekötik kenyérvető, jó lapátjaikat, végigfektetnek rajta engem és lehajtott lisztes fővel elhoznak lassan az ágyadig.

Érted haragszom én, nem ellened, nosza szoritsd meg a kezem, mellyel magosra tartalak álmaimban, erősitsen az én haragom, dehogy is bántson, kedves.

1926. jún.