Csáp, olló, hártyaszárny és halfarok
egymás hegyén-hátán, rút vagy hibátlan
emberi törzsek, fők, lábak, karok
vonaglanak egy óriási kádban.
A kád zavaros vizét hirtelen
föl-fölkavarja egy otromba pózna,
és vadul lüktetnek a meztelen
szívek, a kín görcsében rángatózva.
A kotyvalék kezd lassanként kihűlni.
A kísérletező nem tud vele
mit kezdeni, elsötétül az arca,
s a teremtés be nem vallott kudarca
elől igyekezik görbült tere
kancsal útvesztőjébe menekülni.
PoemWiki 评分
暂无评论 写评论