Farkasverem

János már szikrázik a dühtől, amint

összeveri a kavicsokat a tóparton,

persze a kavicsok meg vakon

tűrik a próbát, így hát nem sikerül

tüzet csiholnia Julinak, pedig

farkasordító hideg van, Juli

elégedetlenül zsörtölődik, be

nem áll a szája, elátkozva urát,

miközben János úgy akarja, hogy egy

farkas teremjen itt, elevenen felfalva

nejét, ő meg a hirtelen jött

ötlettől vezérelve agyonüsse

a már rég meggyőzött ordast, a metsző-

fogát kitépve talizmánnak, azt majd

Juli nyakába akassza, ha már a

farkas gyomrából kiszabadította,

legyen szerencséje a szerencsétlennek,

s füléhez tartva az elhagyott csigaházat,

mosógépét, centrifugáját

hallja búgni tök elégedetten,

bár a csönd vacogott rendületlenül,

Juli egy kérdőjelre tekeredett,

mint a paradicsomhoz szokott kígyó.