a beteljesült természetességgel
figyeli a gólyák párzását, ahogy
Juli is kezd újra hinni a gólyamesében,
pont amikor elfolyott a
magzatvize, amikor Jánosban eltörik
valami, aminek esélye
sincs az újjászületésre, mint ahogy
a már kiszáradt pillanatragasztó
tubusa is felidézi benne a
vén tapasztalat átültetését egy
másik iskolapadba, aminek meg
rövidebb a jobb hátsó lába, akár
a messzeségnek, ha haza menekül,
hogy majd mindenestől kitegyék a szűrét.
PoemWiki 评分
暂无评论 写评论