Lázár a palota előtt

I

Éjfél, valaki duskál:

Neszt küld a drága palota.

Pénzt olvas valaki.

Zenék zenéje:

Nem hallottam még ilyet soha.

Selymes papirok

Im, halk és büszke zsoltárra gyújtnak.

Csilingelnek a kölyök-ércek.

Zeng az arany

S az én könnyeim hullnak.

S én a palotát támasztom.

Zúg, megtolul, viharzik a zene.

Milyen zsolozsma,

Mintha a világ

Minden öröme benne zengene.

Kié az a pénz?

Az én könnyeim hullnak.

Száradjon el a keze,

Gonosz és boldog keze

A nyomorultnak.

II

Egy cifra házban

Örömben, lázban

Összegyültek a gazdagok.

Énekeltek a gazdagok

Egy cifra házban.

Az utca sarkán

Ime, vad, harsány

Zsoltár zendül. Lázár dalol,

Fölnéz a házra és dalol

Az utca sarkán.

Mélyén az éjnek

Mint támad ének?

Elsáppadnak a gazdagok,

Elnémulnak a gazdagok

Mélyén az éjnek.

S csönd, Lázár hallgat.

Tapsot a dalnak.

És tapsolnak a gazdagok,

Hahotáznak a gazdagok.

S csönd, Lázár hallgat.

III

Ősszel és szomorúan jön meg

Az öreg Lázár a Bibliából

S a gazdagok félve köszönnek.

Lázár lélegzik, lépdel, hallgat.

Látatlanul vele érkeznek

Régi, nagy, béna, ős hatalmak.

Lázárnak néha melle hördül,

Szeretne egy nagyot kacagni,

De a szája sírásra görbül.

Lázár az örök őszi béna

S a Földön, még, szokás örülni.

Ő is szeretne néha-néha.

Ő is szeretne táncra kelni

S rőt erdőkben, rőt szatirokkal

Tréfás dudánál énekelni.

Be is áll az öröm-piacra,

Rossz mellével asszonyokat vár

S valamit, amitől kacagna.

Óbort és mustot hoz elébe

A gazdagok megriadt nyája

S ő bekóstol az édes lébe.

Bekóstol s testét megcsiklandja

Olykor egy lány, olykor egy asszony

S ez a Lázár örök kalandja.

Asztmás melléből fuldokolva

Jön föl az Ősznek köhögése,

Mintha egy csúf kéj-sóhaj volna.

Erre a köhögős örömre

Elfakulnak szívek és arcok:

Ősz lesz. Mintha a Halál jönne.[1]